A világ minden táján játsszák. Felnőttek és gyerekek egyaránt. Így döntenek el sok mindent. Egyes sportokban ezzel döntik el, hogy ki kezdje a meccset. Élő szerepjátékokban is használják, véletlenek létrehozásában. Sőt valahol fogadásokat is kötnek rá.
Mindenki tudja, hogy a kő kicsorbítja az ollót – a kő győz, az olló elvágja a papírt – az olló győz, a papír becsomagolja a követ – a papír győz . (No azért nincs mindenki tisztában vele. Valahogy én világ életemben kimaradtam ebből a játékból. Most is a gyerekeimtől kellett megkérdeznem, hogy is van ez valójában.)
Most itt van ez a kis film, ami csodálatosan van megrajzolva, szuper karakterekkel felépítve, nagyszerű zenével aláfestve (John Parr – St Elmo tüze).
Itt azt látjuk, hogy ezeket az “erőket” egymás megmentésére használják a játék szereplői.
Amikor ennyi különböző “ember” jön össze, akkor soha sem lehet igazán nyerni, mert mindig lesz olyan, akinek nem tetszel, akinek valamiért nem felelsz meg, pedig elsőre úgy tűnhet, hogy olyan, mint te vagy. (Megjegyzem, ez nem baj! Sőt!)
S lehet, hogy abból lesz a legjobb barát, aki olyan másnak tűnik. 😉
Ebben a mai, buta világban, amikor különböző emberek, országok és kultúrák között hatalmas feszültségek vannak, ez a kis film emlékezteti az embereket arról, hogy az erő nem biztos, hogy csak az egyformaság mögött lehet.
Összefogással minden rossz legyőzhető!
Kő-papír-olló – együtt nem ugyanaz! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: