Mitől szakrális egy nő?
Régóta érdekel ez a téma. S talán nem véletlen, hiszen lépten-nyomon halljuk ezt a szóösszetételt, de szerintem senki sincs vele tisztában, hogy pontosan mit is jelent.
Természetesen több nézőpontból is ránéztem, kutakodtam, utána olvastam és persze megkérdeztem az embereket. Azokat a Nőket is, akik az én nézőpontom szerint “szakrálisak”. S figyeltem. Figyeltem magamat is. Hogy milyen érzések jönnek fel.
Ilyen válaszok érkeztek a NŐKtől:
“Szakrális=Égi” (Ibolya)
S valóban, ha a szó hgyományos értelmét vesszük, ez a válasz áll hozzá a legközelebb.
… DE!
“Mikortól nem szakrális egy nő? Vagy mitől nem szakrális tovább?” (Ildikó)
“Számomra spirituális nő olyan, mint a tűz: fényt ad és meleget.” (Orsolya)
“Az “úton járó” olyan ember, aki hajlandó változtatni magán, szembe néz a félelmeivel, igyekszik őszinte lenni magával. Sztem ” (Judit Tünde)
Ugye milyen egyszerűen hangzik? S tudjátok miért? Mert az! Végtelenül egyszerű. Ha szívből tesszük a dolgunkat, akkor jó úton járunk! Ha figyelünk a Természet szavára, az őseink üzeneteire, akkor jó úton járunk! Ha tudunk szeretetet adni, akkor nyert ügyünk van!
Kérdem én, egy anya aki a beteg gyermeke mellett virraszt és simogatja a fájó pocakot, az mit csinál tulajdonképpen? Gyógyít!!! Lehet, hogy nincs tudatában annak, hogy az érintésével gyógyító energiák szabadulnak fel. De azt biztosan tudja, hogy a szeretet segít! <3
Egy nő, aki bármennyire is fáradt, de szeretettel készített étellel várja a férfit; az milyen úton jár? Lehet, hogy az eszével még nem érti, de a szívével tudja, hogy fontos dolgot tesz. Otthont, biztonságot, örömet nyújt.
Egy asszony, aki azon fáradozik, hogy összetartson egy családot; az mit tesz?
Vajon szakrális-e az, hogy megtanítja a gyermekeinek, amit a szüleitől, nagyszüleitől, dédszüleitől tanult?
S a nagymama? Aki süt-főz, játszótérre visz, kimossa a piszkos ruhákat, megmutatja a növényeket a kertben. Az vajon kevésbé szakrális?
Vagy a dédmama, aki ugyan már csak üldögél és régi képeket nézeget, de közben mesél … mesél a régi időkről, mesél a családról, az összetartozásról.
S hogy ne csak a vérségi családról beszéljünk. Az vajon nem egy segítő lét, amikor a barátod betegágyához friss levest viszel? Vagy segítesz a barátnőd nagyobb gyermekeinek az ellátásában, amikor új kisbaba érkezik az ő családjukhoz?
S még sorolhatnám tovább és tovább …
“A szakrális nő megéli a nőiességet minden szinten, az élet minden területén. Mély spiritualitással szemléli és éli az életét, másokét, és közvetíti ezen női segítő energiákat a Földre. Legfontosabb feladata hogy beavató legyen. Női minőségében beavassa a férfit az EGYSÉGbe. Mindezt TUDATosan.
Én is szeretnék azzá válni, de még hosszú az út. Áldás Rátok!” (Katalin)
Ez is egy érdekes válasz volt számomra. Már csak azért is, mert aki e sorokat írta, szerintem már rég ezen az úton jár.
Miért van az, kedves Hölgyeim, hogy nem merünk beleállni az erőnkbe?
Miért van az, hogy nem merjük elhinni magunkról, hogy amit teszünk, az igenis nagyszerű dolog?
“Egy-egy lépcsőfok az egységhez vezető úton.” (Judit)
“A “hagyományos nő” es a “szakrális nő” között “ csak annyi” a különbség, mint egy hagyományos orvos és egy holisztikus gyógyító közt…
Míg a “hagyományos nő” azt teszi, amit “nőkent” feladatának tanítottak, addig a “szakrális nő” képes összes érzekszervének aktív használatával ezeket a “feladatokat” teremtése részekent megélni és értekelni… szerintem 🙂” (Katalin)
Miért gondoljuk, hogy attól lesz valaki igazán szakrális, vagy spirituális, vagy mittudomén, ha legalább havi 1 szertartásra elmegy, és fennen hirdeti azt, amit (nagy valószínűséggel egy férfi) szakrális vezetőtől tanult?
Kevésbé úton járók vagyunk, ha állatkertbe visszük a gyerekeinket, ahelyett, hogy izzasztó kunyhóban ülnénk, vagy valami szent helyen imádkoznánk?
/… ezek csak kiragadott példák. Természetesen nagyon fontos a magunkkal töltött idő is!/
“Egy spirituális nő világítótorony a sötétben az emberek számára 😇❤” (Krisztina)
Akkor most ideje lenne elhinnünk saját magunkról, hogy világítótornyok vagyunk!
Lehet, hogy “csak pár ember számára, de igenis azok vagyunk mindannyian!!!
Miért gondoljuk azt, hogy egy nő, aki gyerekeket szül, nevel, végzi a házimunkát, este szerelmeskedik a férjével az nem úton járó, az nem szakrális, … ???
Miért?
Hiszen ezek a legfontosabb dolgok!
“Emlékezik, tudatában van erejével, bölcsességével, minőségével, megSZENTeltté teszi a Földt, EGYbe ÖLEl 🌹” (Gabriella)
Emlékezzünk!
Emlékezzünk arra az ősi tudásra, amit kaptunk! A természettől, a Holdtól, az ősanyáinktól!
S ha már emlékszünk, akkor ébresszük fel a többieket is! És mutassuk az utat, hogy mennyire egyszerű!
Pamela Metthaws
Ezt az írást csak gondolatébresztőnek szántam! Nagyon sokat beszélhetnénk róla. S én remélem, hogy fogunk is még!
Most azt is meg kell említsem, hogy ez az írás most a NŐKre fókuszált, de nagyon fontos a FÉRFI is!!!
Ne felejtsük az egységet!
Végezetül – kommentár nélkül – megosztom a Férfiaktól érkezett hozzászólásokat is, melyeknek szívből örültem.
Szerintem nagyon egyszerű. Az a nő aki azt képviseli, éli, amire leszületett. A nőknek van egy feladata, na jó nem egy, mert picit összetett, de nem bonyolult. Ha azt éli, akkor nevezhető szakrálisnak, úton járónak. 😊 😊 (Sándor Ferenc)
“Elfogadó, harmonikus, átható pozitiv érzelmekkel, amelyek áradnak belőle.” (János)
“Segítő. ” (Attila)
Hálásan köszönöm mindenkinek! <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: