1.0ládikahttps://ladika.cafeblog.huBrigihttps://ladika.cafeblog.hu/author/pecsibrigigmail-com/<h3><span style="color: #000080">Emlékszel még?  ….</span></h3> <h4>A jeges szél az arcodba csapott, de menned kellett.  Gondoskodni kell a gyerekekről. </h4> <h4>Már láttad a gyülekező hófelhőket, szád vacogott a hidegtől, de te mentél. </h4> <h4>Mentél, hogy vizet hozz a patakból.   Megállíthatatlanul közeledett a tél, de te nem féltél. </h4> <h4>Tudtad, hogy hazajön.  Hozzád.  És akkor könnyebb lesz.  A hideg is elviselhetőbb volt, ahogy felidézted magadban az ölelését.  Tudtad, hogy most erősnek kell lenned.  Neked kell gondoskodnod a gyerekekről és az öregekről.  S tartottad a lelket a többi asszonyban.</h4> <h4>Olyan régen elment már a csatába.</h4> <h4>De benned szemernyi kétség sem volt, hogy hazajön. </h4> <h4>És ugyanolyan forró lesz az ölelése, mint akkor régen. </h4> <h4>Tetted a dolgod.</h4> <h4>Művelted a kertet,  megjavítottál mindent, hordtad a vizet, tanítottad a kicsiket, gyógyítottad a betegeket, fát gyűjtöttél, hogy tüzet rakj.  Mert erős asszony vagy.</h4> <h4>Amikor már minden tennivaló megvolt, s a mesédre elaludtak a gyerekek, te varrtál.  Szépen, lassú öltésekkel, szeretettel.  Neki varrtál.  Egy új felöltőt.  A félhomályban sokszor megszúrtad az ujjaidat, de nem is érezted a fájdalmat, hisz rá gondoltál. Teljes szíveddel tudtad, hogy hamarosan hazajön.</h4> <h4>Éjjel hozzábújtál a gyerekekhez. S közben arra gondoltál, hogy ő meg egyedül hajtja álomra a fejét. S álomba sírtad magad. Érte sírtál!</h4> <h4>….</h4> <p> </p> [caption id="attachment_557" align="aligncenter" width="463"]<a href="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/c228488e437a9d8497f9f0855b53de1a.jpg"><img class="size-large wp-image-557" src="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/c228488e437a9d8497f9f0855b53de1a-463x600.jpg" alt="" width="463" height="600" /></a> kép: Shanina Conway[/caption] <h4> </h4> <p> </p> <h3><span style="color: #000080">Emlékszel még?</span></h3> <h4>Csontodig hatolt a fájdalom.  Hideg volt és éhes voltál. </h4> <h4>Azt hitted itt a vég, s csak attól féltél, hogy többet nem ölelheted magadhoz őket.  Hogy nem vigyázhatsz rájuk.</h4> <h4>De te harcos vagy! </h4> <h4>Menned kell! </h4> <h4>Tenni a dolgod. </h4> <h4>A családodért, a népedért!  Meg kell küzdened őseid földjéért.  Küzdened kell, hogy egyenesen állhass majd előttük.  Hogy enni adhass nekik. Hogy gondoskodhass róluk. </h4> <h4>De szörnyű fájdalom hasított a lábadba és a mellkasodba, és te összerogytál.  Az eső összemosta a véredet a sárral.  Nem, ezt már te sem bírod.  Cserbenhagyott a tested.</h4> <h4>De az álom és az ébrenlét határán meghallottad a hangját.  Neked énekelt. </h4> <h4>Érezted, ahogy a kezed a csípőjére simul, s láttad a mosolyát.</h4> <h4>…</h4> <p> </p> [caption id="attachment_556" align="aligncenter" width="236"]<a href="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/11943d59f5a5f6107b2b15b6b13802a0-indian-horses-watercolor-ideas.jpg"><img class="size-full wp-image-556" src="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/11943d59f5a5f6107b2b15b6b13802a0-indian-horses-watercolor-ideas.jpg" alt="" width="236" height="314" /></a> kép: Shanina Conway[/caption] <h4> </h4> <h3> </h3> <h3><span style="color: #000080">Emlékszel még?</span></h3> <h4>Éjszaka jött meg a csatából.  Tudtad, hogy jön.  Vártad.</h4> <h4>Mindig vártad.</h4> <h4>Alig állt a lábán. Csont és bőr volt, s a gyönyörű testét sebek borították. Koszos volt, és a szakálla is megnőtt.</h4> <h4>De te térdre rogytál előtte, s hálát kiáltottál az ég felé.</h4> <h4>Tudtad, hogy reggel a gyerekek már rajta fognak lógni,  tudtad, hogy holnap már újra ezer tennivaló vár rátok.</h4> <h4>De ez az éjszaka csak a tiétek.</h4> <h4>Belesimultál a karjaiba, és visszaváltoztál gyengéd, odaadó nővé.  Azzá a nővé, aki megengedi magának, hogy elgyengüljön.  Mert tudja, hogy az erős harcos az ő társa.  Mindenben.</h4> <h4>Nem szóltál egy szót sem, csak gyógyítottad a sebeit a csókjaiddal.  Körülölelted az egész lényét.  S magadba fogadtad.  A testét.  A gondolatait. A fájdalmait.</h4> <h4>…</h4> <h4> </h4> <h3><span style="color: #000080">Emlékszel még?</span></h3> <h4>Imádkoztál, hogy túléld.  Hogy hazatalálj.</h4> <h4>Tele voltál félelemmel. De ezt nem mutathattad senkinek. </h4> <h4>Aztán megláttad őt. Az asszonyodat. Gyönyörű volt, mint mindig.  A szeme éppen úgy csillogott, mint oly sok évvel ezelőtt. </h4> <h4>S te belezuhantál a karjaiba.</h4> <h4>Tudtad, hogy erősnek kell lenned, hisz Férfi vagy.  Tenni kell a dolgod!  De nem ma éjjel! </h4> <h4> </h4> <h4>Azon az éjjelen csak ölelted és sírtál.  Igen sírtál. Tudtad, hogy otthon vagy.  Végre otthon.  Vele megengedheted magadnak, hogy lássa a fájdalmadat. Neki elmondhatod, hogy véres volt, és szörnyű, és rengeteg barátot vesztettél, és annyi fájdalom ért.   Neki átadhatsz belőle. Együtt könnyebb.</h4> <h4>S ahogy belehatoltál, és ő magába fogadott, a démonok messze futottak.</h4> <p>…</p> <p><a href="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/blog_pristup_tantry_k_zivotu_tantra_marianna.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-555" src="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/blog_pristup_tantry_k_zivotu_tantra_marianna-600x328.jpg" alt="" width="600" height="328" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <h3 style="text-align: center">TE emlékszel még??? </h3> <p> </p> <p> </p>richhttps://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/blog_pristup_tantry_k_zivotu_tantra_marianna-150x150.jpg150150