1.0ládikahttps://ladika.cafeblog.huBrigihttps://ladika.cafeblog.hu/author/pecsibrigigmail-com/<hr /> <h4><span style="color: #000080">Sosem felejtem el azt a napot …</span></h4> <h4> </h4> <h4>Nap Apánk már biztosan tudta, hogy ma a többinél is különlegesebben kell ránk sütnie.  Forró nap volt, de amolyan igazán jó forróság.  Mezítelen lábunkat simogatta Föld Anyánk, ahogy táncoltunk a fűben.  A szél a hajamba kapott.  És igazán szabadnak éreztem magam.</h4> <h4>A dolgunkat már elvégeztük, minden készen állt az ünnepre.</h4> <h4>A lányokkal táncoltunk, doboltunk a réten. S annyit nevettünk.</h4> <h4>Akkor még nem is sejtettem, hogy a mai nap olyan fordulatot hoz az életembe, miután már semmi sem lesz olyan, mint régen.</h4> <h4>Persze eljátszottuk az időt, és futva készülődtünk az estére.  Miközben kapkodva mosakodtunk és öltözködtünk, nevetve próbáltuk kitalálni a majdani szerelmünk nevét.</h4> <h4>Emlékszem, fehér ruhát vettem magamra, a hajam fényesre keféltem, és semmi díszt nem raktam magamra.</h4> <h4>Csak a szívem öltözött ünneplőbe.</h4> <h4>….</h4> <p> </p> [caption id="attachment_562" align="aligncenter" width="301"]<a href="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/ElenaRay2.jpg"><img class=" wp-image-562" src="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/ElenaRay2.jpg" alt="" width="301" height="249" /></a> kép: Elena Ray[/caption] <h4> </h4> <h4><span style="color: #000080">Sosem felejtem el az a napot ….</span></h4> <h4>A hosszú úttól kimerülten érkeztünk az ünnepre.  Már teljes fényében tündökölt Nap Atyánk, és rettentő forróság volt.  Enni sem volt idő, azonnal neki láttunk a munkának.  Izzadtság csorgott a hátamon, miközben a feladatokat végeztük.  Igazi, embert próbáló Férfi munka volt.  De megérte.  Mégis, magamban szitkozódtam kicsit, miközben megmosakodtam és felvettem a legszebb ingemet, hiszen a fáradtságtól teljesen elcsigázott lettem.</h4> <h4>…</h4> <h4> </h4> [caption id="attachment_567" align="aligncenter" width="378"]<a href="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/FullMoonMedicine-lessbright.jpg"><img class=" wp-image-567" src="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/FullMoonMedicine-lessbright-600x298.jpg" alt="" width="378" height="188" /></a> kép: Mary Pines[/caption] <h4> </h4> <h4><span style="color: #000080">Sosem felejtem el …</span></h4> <h4><span style="color: #000000">Amikor megérkeztek a férfiak, én bátran, egyenes derékkel nyújtottam kezet mindegyiknek. Neki is.  Kedvesnek tűnt.  Hold Anyánk rásütött az arcára, és a fény aranylóan csillant meg a szakállán.  Ahogy a szemébe néztem, rögtönk tudtam, hogy őt  Nekem küldte a Teremtő.</span></h4> <h4><span style="color: #000000">Miután végeztünk a bemutatkozással, és mindenki igyekezett elfoglalni a helyét, ő visszalépett hozzám és rám mosolygott.  Gyengéden ért hozzám.  S én éreztem, hogy soha többé nem engedjük el egymást.</span></h4> <h4><span style="color: #000000">….</span></h4> <p> </p> <h4><span style="color: #000080">Sosem felejtem el ….</span></h4> <h4>Ünnepi díszben sorakoztunk, amikor megláttam.  Gyönyörű volt.  Csak néztem, ahogy nevetve áll a holdfényben.  Olyan volt, mint egy vad kanca.  Azonnal tudtam, hogy nekem kell őt megszelidítenem. Vagy ő lesz az enyém, vagy senki más.</h4> <h4>Amikor félve hozzáértem, az egész testem remegés járta át.  Mi ez?  Hiszen férfi vagyok.  Hogyan lehetséges, hogy egy ragyogó mosolytól elszédülök?</h4> <h4>S a legnagyobb bizonyossággal tudtam, hogy már semmi sem lesz olyan, mint előtte volt ….</h4> <h4>….</h4> <p> </p> <p> </p> [caption id="attachment_561" align="aligncenter" width="366"]<a href="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/DorinaCostras.jpg"><img class=" wp-image-561" src="https://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/DorinaCostras-600x509.jpg" alt="" width="366" height="310" /></a> kép: Dorina Costras[/caption] <p> </p> <p> </p>richhttps://ladika.cafeblog.hu/files/2019/01/DorinaCostras-150x150.jpg150150