1.0ládikahttps://ladika.cafeblog.huBrigihttps://ladika.cafeblog.hu/author/pecsibrigigmail-com/<p>Napok óta érlelődik bennem, hogy megszólaljak.  Igyekeztem lebeszélni magam róla, mert ezzel nem leszek népszerű.  Nem mintha feltétlenül arra törekednék.</p> <p>Olvasgatom a közösségi oldalakat, s egy csomó csoportnak a tagja vagyok.</p> <p>Nagy állatszerető hírében állok.  Most is éppen 3 doromboló szőrpamacs vesz körül  (hátha leesik valami az asztalról :D )  Mindig volt állatom, és valószínűleg mindig lesz is.</p> <p>De amit mostanában látok kicsit elszomorít.</p> <p>És nem, nem az szomorít el, hogy az emberek már saját gyermekükként ajnározzák az állatokat  (a mi állataink is családtagok), hanem az, hogy a különféle nézőpontok egymásnak feszülnek. S igen-igen csúnyán beszélgetnek egymással egy-egy "történet" kapcsán. </p> <p>Töredelmesen bevallom, bár cicát mentettünk, az állataim mindent megkapnak, ivartalanítva vannak. De bizony kijárnak az udvarra!  (ez néhol már főbenjáró bűnnek számít)  Sőt, továbbmegyek, a mi cicáink isznak tejet. Nem, nem cicatejet.  Hanem rendes tejet, amit mi is iszunk.</p> <p>Félreértés ne essék, én nem haragszom arra, aki szerint tilos kiengedni a macsekot.  Elfogadom az álláspontját. Csak azért vagyok szomorú, mert ő nem képes elfogadni a másik ember gondolkodását.  </p> <p>Minap egy cicás oldalon valaki segítséget kért.  S a hozzászólók  (nem kevesen voltak) kb 70 %-a lényegében nekiesett, hogy miért mehet ki a cica az udvarra és miért nincs ivartalanítva.  A poszt indítója minden volt, csak rendes, állatbarát nem.   </p> <p>Tényleg ez kell?</p> <p>Nem lehetne, hogy egyszerre emberszeretők és állatszeretők is legyünk?</p> <p>Nem lehetne, hogyha csak bántó dolgok jutnak az eszünkbe, akkor inkább ne szóljunk hozzá?</p> <p>Nem lehetne, ha valaki segítséget kér, akkor annak segítsünk, és ne oktassuk ki, hogy miért nem csinálta eddig másként?</p> <p><strong>Mi lenne, kedves állatbarátok, ha az embertársaitok felé is szeretettel fordulnátok?</strong></p> <p>De tudjátok, most az is eszembe jutott, hogy lehet az, hogy bármi baj, kérdés felmerül, akkor a közösségi oldalakon kérünk segítséget?  Nincs család? Barátok? Szomszédok? ….  Hova lett a valós kommunikáció?</p> <p>Ej! …  Nagyon rossz irányba megyünk.  :(</p> <p>Én bolond, meg olvasgatok, nézelődök tovább...</p> <p>Egy kedves barátom kóbor kutyákról írt véleményt.  Jaj!  Szerencsére nem az a típus, akit meg kell védeni, és általában nem is az a megbánós típus.  De ő is aztán kapott mindent! </p> <p>Tényleg ez kell?</p> <p>Csak ennyire agresszíven lehet?</p> <p>De tudjátok mit?  Az állatok csodálatosak.  Mindig velünk éltek, és reméljük mindig is a barátaink maradnak!  <3  De ezen túl is van élet! Vagy család. Van szerelem. Van gyermek.</p> <p>Ne a szeretethiányt pótoljuk velük!!!</p> <p>Kérlek titeket!  Mielőtt hozzászóltok valamihez, gondoljátok magatokat a másik helyébe!  Ne mondjatok, ne írjatok le olyat, ami nektek is fájna, ha nektek írnák!  És legfőképpen fogadjátok el, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, mint Ti!</p> <p>S lehetőleg ne a 4 fal között, állatokat simogatva böngésszétek a netet, hanem menjetek ki a nagyvilágba.  <strong>Barátkozzatok!  Kommunikáljatok!  ÉLJETEK! </strong> (lehet ezt úgy is, hogy veled van a szeretett állatkád is ;)  )</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>richhttps://ladika.cafeblog.hu/files/2019/04/photo-1528997854849-a9ef9f039cc6-150x150.jpg150150