Kedves Barátaim!
Hosszú idő eltelte után úgy gondoltam, hogy újra “tollat ragadok”, vagyis hát a mai emberhez híven, ölbe veszem a laptopomat, s közzé is teszem a gondolataimat.
Első kérdésem magamhoz az lett, hogy jó, de mi legyen az új blog címe? (mert már úgy érzem, hogy nem “csak” anya ír, s már nem akarok “csakanya” lenni).
Ekkor bevillant egy nagyon szeretett idézet John Steinbecktől:
” … Nos, itt a ládika, amit akartál. Beleraktam majdnem mindent, amim van, és még sincs tele. Fájdalom és izgalom van benne, jó és rossz érzés, nemes és aljas gondolatok – a tervezés öröme, itt-ott egy kis keserűség, és az alkotás leírhatatlan gyönyörűsége. És mindezek tetejébe, az a sok hála és szeretet, amit irántad érzek. És a ládika még sincs tele. “
Fogadjátok szeretettel az én ládikámat, remélhetőleg sok minden lesz benne! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: